Somogy megye története

A történeti Somogy is nagy alapterületű megye volt. Az Árpád-kori hercegség déli határa például a Száva folyó volt. Most arra vállalkozhatunk, hogy e megye és a valaha itt élt népek történetét – természetesen, a teljesség igénye nélkül – felvázoljuk. Ez csakis a Somogy történetét feldolgozó elődök és kortársak rendkívül alapos, részletes és a teljes történeti ívet feltáró munkáinak köszönhető.

 

A megye kedvező természetföldrajzi adottságai nem csak az ember megtelepülésének kedveztek, hanem a balkáni és a közép-európai kultúrák helyi keveredésének is. A felső paleolitikum idején (i.e. 15000-8000) megtelepedett, főleg rénszarvasvadászattal foglalkozó ún. gravetti emberek nyomait, a földbevájt kunyhók maradványait, a csonteszközöket és a kövekből pattintott szerszámokat Somogyban is megtalálták a régészek. A Balatonhoz közeli településen (Ságvár-Likas) készített ásatási naplók a magdaléni kultúrához sorolható, immáron az átmeneti kőkorból származó hulladékokról is megemlékeztek. Őseink a mezolitikumban tették meg az első lépést a növénytermesztés és a domesztikáció felé. Ezekben az évezredekben alakultak ki – a cserekereskedelemhez kapcsolhatóan – a későbbiekben szintén gyakran használt, a Kaposhoz, a Sióhoz, a Koppányhoz, a Rinyához, valamint a Drávához, illetve ezek átkelő helyeihez is köthető fő közlekedési útvonalak. I.e.VIII-VI. évezred közötti korszakból származó mezolitikus kő- és csonteszközöket találtak Kaposhomokon. Somogy területét bizonyíthatóan a kései kőkorszaktól kezdve lakja folyamatosan az ember. Az újkőkorban lezajlott ún. neolit-forradalom megteremtette a termelő életmód feltételeit, a földművelést és az állattenyésztést, valamint az ezekhez szorosan kapcsoló iparokat, vagyis a tárolóedények, a vadászfegyverek és a földművelő eszközök készítését. Az i.e. V-IV. évezredben a mai Kaposváron és környékén jelentékeny számú neolitikus település született (pl. Ólaki dűlő). Ugyanilyen korú telep maradványai kerültek a felszínre Andocson, Jután, Zalában, Karádon és Ráksiban. A rézkori változások nemcsak gazdasági élet fejlődésében tükröződtek, hanem a kultúrák találkozásában is. Több i.e. III. évezredi nép emlékeit is megőrizte a megye földje. A régészek a Lengyeli nép (Zala, Kaposvár-Ólak, Csoma-Újtelep, Andocs-Nagytoldipuszta stb.), a Balatoni csoport (Andocs-Nagytoldi puszta, Juta) és a Péceli kultúra (Segesd-Alsóbogát, Gerézdpuszta, Tab stb.) használati tárgyait hozták a felszínre. Ez utóbbi műveltséghez tartozó mediterrán típusú emberek életében már döntő szerepet játszott a nagyállattartás. A Segesd-alsóbogáti ember szarvasmarhát, juhot, kecskét és sertést tenyésztett.

Szerző: Dr. Bősze Sándor, az Sm-i levéltár igazgatója